Szóval...szerintem az, hogy magunkra illetve a társainkra vagyunk utalva egy fellépés során(ami fellépést mindenki meglehetősen komolynak élt meg)rengeteget segít abban, hogy értékelni tudjuk mások bármiféle dologba belefektetett idejét,energiáját. Kicsit olyan ez a közös munka, mint amikor Lengyelországban vagyunk kint és a hazajövetel után azok között az emberek között, akik kint voltak együtt, valahogy más viszony van (egy hétig biztosan).Talán meghittebbé teszi a viszonyokat. Ezek azok a dolgok, amik miatt nekünk emberi viszonyok szempontjából jó lehet ez a munka folyamat. Az, hogy miért jó a színpadon állni és megmutatni azt, amire eddig készültél és a lehető legjobbat kihozni abból, amit az eddigi próbákon magadra öltöttél és hogy az akkorra már biztonságosan "megtanult" jelenetekben elkezdeni úgy működni, mint ha egy nagy játék lenne az egész és próbálgatni hozzáadni a saját "játék identitásod"...na ezt ne tőlem kérdezzétek...azt hiszem én máshogy állok ehhez a kérdéshez mint a többiek! Társadalmi szinten, pedig azért fontos ez, mert azt gondolom, hogy sikerült az elmúlt másfél - két hónapban olyan minőségű előadást létrehozni, ami azon túl, hogy nekünk(résztvevőknek)felejthetetlen közös munkát és élményt ad, a nézőknek is olyan többlet információval szolgál(az által, hogy személyes élményekből, érzésekből jöttek létre a monológok és ez által az előadás) amire szükség van ebben az elidegenedett világban.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése